szubjektív észrevételek Nesztor Iván: Túl a vizen című kiadványával kapcsolatban¹

Nesztor Iván, aki a népzenei revival -mozgalom szakirodalmát eddig kitűnő és roppant alapos lejegyzésekkel, gyűjteményekkel gazdagította, s akit nemcsak mint népzenegyűjtőt, de a folklórjelenségek széles látókörű gyűjtőjét ismertünk, újabb kötettel lepte meg olvasóit. És talán a „lepte meg” kifejezés a leginkább helyénvaló, ha a „Túl a vizen” című kiadványt vesszük kezünkbe, mely Népi furulyamuzsika, magyar és román dallamok blockflötére, fuvolára, klarinétra, oboára, tárogatóra vagy szaxofonra alcímet viseli. A kottatár igazi érdekessége azonban a hozzá tartozó CD melléklet, melyen a Nesztor által lejegyzett dallamok a fent felsorolt hangszereken megszólaltatva meg is hallgathatók.

Az idő késő őszre is enyhe maradt, de az éjszaka errefelé még nyáron is csípős; csűrajtóra akasztott régi posztókabátot kunyerálok, csak abba járok ki fáért. A faluhoz közeli hegyi legelőkről még nem kellett hazahajtani a marhákat, hadd „őszöljenek”, szedegessék össze, amit még találnak, mielőtt sötét istállóba szorulnak a kemény télben. Délutáni napsütésben ücsörgünk a Sóspataki kalyiba- a legelő melletti kicsiny ház- ajtajába Gyica Károllyal. Marhák után szaladozni bőven van idő, bár sehol nem látni őket, kolompjaikat tisztán hallja a völgyből, hiába értetlenkedem, hogy még vagy két tucat kolomp szól mindenfelé, azok nem azok!  Foglalkozom inkább azzal, amihez konyítok, kézbe kerül a furulya, játszom a tőle tanult lassú magyarosokat, a mástól sosem hallott nótákat. Régi, sánta ritmusok igájában, agyonhasznált öreg bakancsok alatt kopik a küszöb előtti nagy laposkő - a taktust dobogtatja, égnek tartott mutatóujjal vezényel: ezt még egyszer, mehet a következő, na most a sebes csárdásokat sorba! A frisseknél már nem létezik, hogy üljön, szökdel a meredek oldalon, figurázza rendesen! Ha még egy gardonyunk volna!

Kötetünk címéül a pásztorkultúrát a maga teljességében talán utolsóként őrző palóc juhásztól, a 2015-ben 96 évesen eltávozott Pál Istvántól származó mondatot választottuk. Pásztoraink természetismerete, tárgyalkotó művészete, zenéje, hiedelemvilága, meséi külön-külön is csodálni való gazdagságot mutatnak, és így, magukban is bőséges kutatási feladatot adnak a tárgyi és szellemi néprajz, a zenetudomány, a biológia szakembereinek. Ugyanakkor maguk a pásztorok mindezt egy egységes egész műveltség különböző megnyilvánulásainak tekintik. E teljesség megértéshez feltétlen szükséges, hogy a szakember is így, a műveltséget, mint egészet szem előtt tartva tanulmányozza saját területét. Tanácskozásunk céljának tekintette, hogy a szakirányú előadások fényében ez a teljesség rajzolódjon ki. A jelen kötet írásai betekintést engednek a témák sokoldalúságába, és bizonyítják is egyben, hogy a tervezett cél megvalósult: a tanulmányok felölelik a pásztorkultúra kialakulását, a pásztorok gazdálkodási rendszerét és botanikai tudását, a pásztorfaragások és zenei, ill. hangszeres dialektusok sajátságait és összefüggéseit, a mesevilágot, valamint bepillantást nyújtanak mindennek a sztyeppei és szomszédnépi kapcsolataiba is. A válogatás nem lehet teljes már csak azért sem, mert számos kiváló előadás erősen épített előadóművészi eszközökre, video- és hangfelvételekre, vagy olyan mennyiségű fényképre, melyek egy tanulmánykötet kereteibe nem férnek bele. Ezeknek a videofelvételeit az MMA honlapján tesszük elérhetővé.